“Mindössze 31 évet élt a  korszak egyik legműveltebb, rendkívüli tehetségű költője, Csokonai Vitéz Mihály (1773–1805). Debrecenben született, Csokonai József borbély és Diószegi Sára gyermekeként, református családban. A  nagy hírű Debreceni Református Kollégium diákjaként tett szert arra a széles körű műveltségre, amelyet később, tanársága idején diákjai annyira csodáltak. Öt idegen nyelven olvasott, nemcsak a  verstan vagy a  klasszikus irodalom területén, de a  természettudományokban is tájékozott volt.
Már kamaszkorától költőként tartották számon, s folyóiratokban is korán megjelentek versei (Magyar Hírmondó, Uránia). Alig huszonegy évesen lett a Kollégium tanára. Páratlan tehetségét felismerve tanárai 1794-ben a poétai osztály vezetésével bízták meg a nagy műveltségű Csokonait, aki ekkor már két éve levelezésben állt Kazinczyval. Erre az időre nagy gondolati költeményei is megszülettek már, benne így ekkor már a poeta natus mellett a poeta doctus, a tudós költő alakja bontakozott ki. Bár diákjai szerették, korát meghaladó pedagógiai módszerei miatt rossz szemmel néztek rá kollégái. Talán ezért, talán politikai okokból, a  Martinovics-összeesküvéssel való kapcsolata miatt, mindenesetre fegyelemsértési pert indítottak ellene, és kicsapták a Kollégiumból. 
Debrecenből Sárospatakra vezetett útja, ahol rövid ideig jogot hallgatott. Tanulmányait 1796-ban végleg felfüggesztette, így sosem szerzett oklevelet. 1795-ben életszemléletében és filozófiai nézeteiben változás következett be: érdeklődése a  francia forradalom gyakorlatától elfordulva a magyar nemesség és a dicső nemzeti történelem nagy eseményei és személyiségei felé fordult. A szemléletbeli változást az is jelzi, hogy Árpádiász címen egy eposz megírásába fogott, de Zrínyi Miklós verseinek tudós kiadását is tervbe vette. 1796 őszén Pozsonyba érkezett, ahol verses újságját, a Diétai Magyar Múzsát indította el, melyhez a rendek anyagi támogatását kívánta megszerezni. Mivel azonban a nemesek között nem akadt pártfogóra, 1797-ben Komáromba utazott, ahol Nyájas Múzsa címen tervezett folyóirat-kiadást. 
Támogatók helyett azonban szerelemre, egy komáromi polgárlányra, Vajda Juliannára lelt, akit később verseiben Lillának nevezett. A lány kedvezően fogadta a költő udvarlását, később azonban engedett az apai önkénynek, és feleségül ment egy kereskedőhöz. Csokonai egy rövid időre Csurgón kapott helyettes tanári állást, s a  rendezettebb körülmények termékennyé is tették az időszakot. Ekkor keletkezett legjobban sikerült epikai alkotása: a Dorottya című vígeposz. 1800-ban, amikor a helyettes tanári állás ideje kitelt, gyalog hazaindult Debrecenbe. A nélkülöző, súlyosan elszegényedett költő több civil állásra is jelentkezett, ám terveit nem tudta megvalósítani. Az  1802-es debreceni tűzvészben leégett házuk szinte földönfutóvá tette a költőt. 1805-ben Nagyváradra utazott, ahol Rhédey Lajos gróf feleségének temetésén vett részt. A hideg időben maga olvasta fel Halotti versek című költeményét. Feltehetőleg ezen az eseményen hűlt meg, emiatt kapott tüdőgyulladást, amibe aztán 1805. január 28-án belehalt."

Forrás: OH_MIR10TA.indb (tankonyvkatalogus.hu) 114.o.