"Gyermekkora, tanulmányai

 Petőfi Sándor 1823. január 1-jén született Kiskőrösön. Apja, Petrovics István mészárosmester volt, anyja, a  szlovák anyanyelvű Hrúz Mária férjhezmenetele előtt cselédként dolgozott. A  család nem sokkal Petőfi születése után Kiskunfélegyházára költözött, kisgyermekkorát itt töltötte a költő, így érhető, hogy ezt a  várost is „szülőföldjének” nevezi például a Szülőföldem című versében. Petőfi a család anyagi lehetőségeitől függően gyakran váltott iskolát. Kecskeméten, Szabadszálláson, Sárszentlőrincen, Pesten, Aszódon és Selmecbányán tanult. A selmeci líceumot akkor kellett otthagynia, amikor apja anyagilag tönkrement. Ezt követően nehéz, nélkülözésekkel teli évek következtek a számára. Az apai támogatás hiányában alkalmi munkákból tartotta fenn magát. Rengeteget gyalogolt az országban.

Több helyre elszegődött vándorszínésznek. Egy ideig a Pesti Magyar Színházban dolgozott statisztaként, majd házitanító lett Ostffyasszonyfán. 1839 szeptemberében katonának állt Sopronban. Mintegy két év múlva gyenge fizikuma miatt leszerelték. 1841 őszétől immár saját döntéséből újra tanulni kezdett: a  pápai kollégiumban tanult. Itteni diáktársai között volt Jókai Mór, a későbbi író is. 1842-ben jelent meg első költeménye, A borozó. Ezt a verset még Petrovics néven írta alá, viszont a néhány hónappal később megjelenő Hazám című versét már Petőfi néven jegyzi. Pénztelensége miatt ismét félbehagyta tanulmányait, Pozsonyba került országgyűlési másolónak, közben regényeket fordított németből. 1843–1844 telét Debrecenben töltötte mint segédszínész, nagy nyomorban, betegségben. Ennek állít emléket az Egy telem Debrecenben című versében. Közben folytatta a  versírást. Amikor egy kötetre való költemény elkészült, gyalog ment Pestre, hogy kiadót keressen. Vörösmarty Mihály segítségével sikerült kiadatnia műveit: megjelent Versek 1842–1844 című kötete. Szintén az ő ajánlásával kapott segédszerkesztői állást Vahot Imre lapjánál, a Pesti Divatlapnál.

 Költészete és szabadságharcos szerepe

Pestre költözését követően termékeny korszak köszönt Petőfi - re: még ez évben megírja A helység kalapácsát és a János vitézt, a  következő években pedig egy regényt (A hóhér kötele) és egy drámát (Tigris és hiéna) is. 1845-ben felsőmagyarországi útján már mint közismert, hallatlanul népszerű költőt köszöntik, szinte mindenütt. Két sikeres év után 1845-ben egy személyes-érzelmi válság időszaka következett, amely viszont művészi szempontból igen termékenynek bizonyult: ekkor született Szalkszentmártonban a korábbiaknál filozofikusabb, borúlátóbb költeményekből álló Felhők című ciklus. A válságot a következő évben erős tettvágy váltja fel. Megalapította a fiatal írók érdekvédő egyleteként működő Tízek Társaságát, amelynek többek között Jókai Mór és Tompa Mihály is tagja volt. Arany János Toldijának megjelenése után levélben köszöntötte a szerzőt, majd szoros barátságba kerültek.

Szerelmei közül három múzsáját nevezzük meg. Csapó Etelkét, akinek korai halála nagy fájdalmat jelentett a költő számára. Az ő emlékének szenteli versciklusát: Cipruslombok Etelke sírjáról. Mednyánszky Berta iránti szerelme azért vallott kudarcot, mert az apa elutasította a  nincstelen költőt. Alakját Szerelem gyöngyei című ciklusa őrzi. Szendrey Júlia viszont igent mondott: 1847. szeptember 8-án összeházasodtak. A  Júlia-szerelem remekművek sorát ihlette.

1848. március 15-én Petőfi a  márciusi ifjak vezéregyénisége és a  forradalmi események egyik meghatározó alakja volt. A  forradalmat követően azonban radikális nézetei miatt egyre inkább elszigetelődött, népszerűsége jelentősen csökkent. A  szabadszállási képviselő-választáson súlyos vereséget szenvedett. Katonaként először Debrecenben szolgált, itt századossá nevezték ki. Közben gondoskodnia kellett idős szüleiről és várandós feleségéről. Később áthelyezését kérte Bem tábornokhoz Erdélybe. Innen menekült a család a felbőszült románok elől Debrecenbe. Itt született meg a költő kisfia, Petőfi Zoltán. Bem ekkor Petőfi t őrnagyi rangra emelte, amelyről azonban később lemondott. A szabadságharc folyamán több helyen is járt Erdélyben. Feleségét és kisfiát Arany Jánosék gondjaira bízta Nagyszalontán. A harcok idején súlyos anyagi gondok gyötörték. Zoltánkát végül el kellett hoznia Nagyszalontáról, és 1849 tavaszán szüleit is elvesztette. A segesvári vesztes csata után, ahol szinte civilként, egyenruha, fegyver és ló nélkül szolgált, 1849. július 31-én eltűnt. Sírjának helyét nem ismerjük. Petőfi irodalmi hatása óriási volt. Népszerűségét az is jelezte, hogy a 19. század második felében számos petőfieskedő epigon jelent meg.

Forrás: Irodalom tankönyv - 10. osztály, 213. o.