Kazinczy Ferenc

Érsemjén, 1759. Október 27. – Széphalom, Sátoraljaújhely , 1831. Augusztus 23.

Tövisek és virágok (részlet)

A nagy titok

Jót s jól! Ebben áll a nagy titok. Ezt ha nem érted        
Szánts és vess, s hagyjad másnak az áldozatot.


Írói érdem    

Rontott, mert építni akart, Palladio, benne        
Csak rontót látál, vad kora, jó ideig.
A művész érzette magát, s neked én fogok, úgy mond,        
Törvényt és példát adni, de nem te nekem.
S ím áll a roppant csarnok, s bizonyítja: ki több itt,  
A művész-e vagy a szolgai tompa szokás.


A nyelvrontók    

Berki szokottat imád. Nekem az kecses, ami szokatlan;        
S kényesb vagy makacsúlt ízletem újnak örűl.
Amit Berki szeret, megavúlttá válhat; az újért        
Hamvamat a maradék áldani fogja, tudom.


Himfy

Dayka: Tűzbe felét! Himfy: Vetem.
Dayka: Újra felét! Himfy: Ím!
Dayka: Harmadikát, még! Himfy: Lángol az is.
Dayka: Jer most; vár az olympuszi kar.

1810–1811

Ajánlás: Chajnóczki Balázs

Mit jelent a színésznek a vers?