Napoleonhoz

Nem te valál győző, hanem a kor lelke: szabadság,
     Mellynek zászlóit hordta dicső sereged.
A népek fényes csalatásba merülve imádtak,
     S a szent emberiség sorsa kezedbe került.
Ámde te azt tündér kényednek alája vetetted,
     S isteni pálmádat váltja töviskoszorú.
Amely kéz fölemelt, az ver most porba viszontag:
     Benned az emberiség ügye boszulva vagyon.