Esti Kornél éneke

Indulj dalom, 
bátor dalom, 
sápadva nézze röptöd, 
aki nyomodba köpköd: 
a fájdalom. 
  
Az életen, a szinten, 
a fénybe kell kerengni, 
légy mint a minden, 
te semmi. 
  
Ne mondd te ezt se, azt se, 
hamist se és igazt se, 
ne mondd, mi fáj tenéked, 
ne kérj vigaszt se. 
Légy mint a fű-fa, élő, 
csoda és megcsodáló, 
titkát ki-nem-beszélő, 
röpülő, meg-nem-álló. 
  
Légy az, ami a bölcs kéj 
fölhámja, a gyümölcshéj 
remek ruhája, zöld szín 
fán, tengeren a fölszín: 
mélységek látszata. 
  
No fuss a kerge széllel, 
cikázva, szerteszéjjel, 
ki és be, nappal-éjjel 
s mindent, mi villan és van, 
érj el. 
Tárgyalj bolond szeszéllyel, 
komázz halál-veszéllyel 
s kacagd ki azt a buzgót, 
kinek a mély kell. 
  
Mit hoz neked a búvár, 
ha fölbukik a habból? 
Kezébe szomorú sár, 
ezt hozza néked abból. 
Semmit se lát, ha táncol 
fényes vizek varázsa, 
lenn nyög, botol a lánctól, 
kesztyűje, mint a mázsa, 
fontoskodó-komoly fagy 
dagadt üvegszemébe. 
Minden búvárnak oly nagy 
a képe. 
  
Jaj, mily sekély a mélység 
és mily mély a sekélység 
és mily tömör a hígság 
és mily komor a vígság. 
Tudjuk mi rég, mily könnyű 
mit mondanak nehéznek 
és mily nehéz a könnyű, 
mit a medvék lenéznek. 
Ó, szent bohóc-üresség, 
sziven a hetyke festék, 
hogy a sebet nevessék, 
mikor vérző-heges még, 
ó, hős, kit a halál-arc 
rémétől elföd egy víg 
álarc, 
ó, jó zene a hörgő 
kínokra egy kalandor 
csörgő, 
mely zsongít, úgy csitít el, 
tréfázva mímel 
s a jajra csap a legszebb 
rímmel. 
  
A céda életet fesd, 
azt, ami vagy te, tettesd, 
királyi ösztönöddel 
ismersz-e még felettest? 
Az únt anyag meredt-rest 
súlyát nevetve lökd el 
s a béna, megvetett test 
bukásait a szellem 
tornáival feledtesd. 
  
Hát légy üres te s könnyű, 
könnyű, örökre-játszó, 
látó, de messze-látszó, 
tarkán lobogva száz szó 
selymével, mint a zászló, 
vagy szappanbuborék fenn, 
szelek között, az égben 
s élj addig, míg a lélek, 
szépség, vagy a szeszélyek, 
mert - isten engem - én is, 
én is csak addig élek. 
  
Menj mély fölé derengni, 
burkolva, játszi szinben, 
légy mint a semmi, 
te minden.