"Kosztolányi Dezső (1885–1936), március 29-én született Szabadkán, a mai Szerbia területén fekvő Bácska fővárosában apai ágon köznemesi, anyai ágon vagyonos polgári családban. Anyja Brenner Eulália, apja Kosztolányi Árpád a helyi gimnázium matematika–fizika szakos tanára, később igazgatója. Nagyapja Kosztolányi Ágoston bankpénztáros, 1848–49-es honvédszázados, aki Bem seregében szolgált, és személyesen látta Kossuth Lajost, valamint Petőfi Sándorral is beszélt. Az apai nagyapa volt, aki a gyermek Kosztolányit írni-olvasni és angolra tanította. A fiatal Kosztolányi Szabadkán végezte tanulmányait, és ott is fejezte volna be, ám az irodalmi önképzőkörön olyan megjegyzést tett a magyartanárára, amely miatt kicsapták, s az érettségit Szegeden, magántanulóként szerezte meg. Ezt követően a budapesti egyetem magyar és német szakára iratkozott be. Négyesy László professzor stílusgyakorlatán ismerkedett meg többek között Babits Mihállyal és Juhász Gyulával, és élethosszig tartó barátságot kötött Karinthy Frigyessel. 1904-ben a bécsi egyetemen filozófiát és lélektant hallgatott. 1905-től újfent a budapesti bölcsészkar hallgatója volt, diplomát azonban Adyhoz hasonlóan nem szerzett: 1906-ban állást vállalt a Budapesti Naplónál. 1907-től A Hétben is rendszeresen publikált verseket, műfordításokat és kritikákat. Később az Élet, a Bácskai Hírlap, majd a Pesti Napló munkatársaként is dolgozott. A Nyugat indulásától fogva rendszeresen publikált a folyóiratban. 
1910-ben utazást tett Franciaországban és Olaszországban. 1913-ban feleségül vette Harmos Ilona színésznőt, aki Görög Ilona álnéven maga is írt. Két évvel később megszületett fia, Kosztolányi Ádám. Támogatta az őszirózsás forradalmat, a Vörösmarty Akadémia tagja lett, a Tanácsköztársaságot viszont fenntartással fogadta, majd – annak diktatórikus eszközei miatt – elutasította. Ezt követően rövid időre az Új Nemzedék című szélsőjobboldali újsághoz csatlakozott. Később szakított a lappal, de lépése miatt átmenetileg elszigetelődött, politikai irányzatok és irodalmi szekértáborok közé került (a jobboldal az őszirózsás forradalom melletti kiállásáért támadta). A trianoni békeszerződés mélyen megrázta: Jajveszékelő címmel líraciklust írt, és ő szerkesztette az értelmiség nagyon széles körét összefogó Vérző Magyarország antológiát. A ’20-as években aztán „a polgári életforma s az alkotói önállóság legmagasabb szintű összeegyeztetője lett” – írta róla egyik monográfusa. A Pesti Hírlapnál vállalt jól fizető állást (haláláig itt dolgozott), miközben költőként és íróként is sikereket aratott. 1930-ban a Kisfaludy Társaság tagjának és a Magyar PEN Klub elnökének választották. 1933-ban jelentkeztek betegségének, az ínyráknak első tünetei. 1935-ben ismerkedett meg utolsó szerelmével, Radákovich Máriával, aki több kései versének ihletője volt. 1936-ban hunyt el."

Forrás: Irodalom tankönyv - 11. osztály, 114. o.