Tóth Árpád

Arad, 1886. Április 17. – Budapest, 1928. November 7.

"Tóth Árpád (1886–1928) a Nyugat első nemzedékének költője, műfordítója és esszéistája. Aradon született, Debrecenben nőtt fel. 1905-ben kezdte meg egyetemi tanulmányait magyar és német szakon Budapesten. Költeményei többek között a Nyugatban jelentek meg. 1909-ben abbahagyta tanulmányait, és visszaköltözött Debrecenbe, később ismét Budapesten élt. Az Esztendő majd az Est című lap segédszerkesztőjeként, illetve a Vörösmarty Akadémia titkáraként tevékenykedett. Fiatalon, tüdőbajban halt meg. 
Első verseskötete, a Hajnali szerenád 1913-ban jelent meg. Ezt további három követte: Lomha gályán (1917), Az öröm illan (1922), Lélektől lélekig (1928). Költeményei elégikus hangvételűek, leginkább az impresszionizmus sajátosságait mutatják. Jellegzetes témája a szomorúság és a magány. Kiemelkedő jelentőségűek a műfordításai. Babits Mihállyal és Szabó Lőrinccel közösen készítették el például Baudelaire A romlás virágai című kötetének magyar fordítását."

Forrás: Irodalom tankönyv, 11. o., 152. o.

Művei az oldalon

Tóth Árpád

Lélektől lélekig

Előadja: Zoltán Áron

Tóth Árpád

Jó éjszakát

Előadja: Boros Anna

Tóth Árpád

Isten oltó-kése

Előadja: Cseke Lilla Csenge

Tóth Árpád

Álarcosan

Előadja: Piti Emőke

Tóth Árpád

Láng

Előadja: Sipos Imre

Tóth Árpád

Elégia egy rekettyebokorhoz

Előadja: Nagyváradi Erzsébet

Tóth Árpád

Esti sugárkoszorú

Előadja: Molnár Piroska