"Tompa Mihály 1817. szeptember 28-án született Rimaszombaton (ma Rimavska Sobota, Szlovákia).  Az erdélyi Háromszékből eredő, elszegényedett nemesi családból származott, apja csizmadia volt. A borsodi Igriciben nőtt fel, 1832-től Sárospatakon tanult és Sárbogárdon volt segédtanító. 1845 végén Pestre költözött, ahol a Tízek Társaságába került és egy ideig együtt lakott Petőfi Sándorral, de hamarosan összevesztek.                                                                                     

Már Bején volt református pap, amikor 1847-ben a Kisfaludy Társaság tagja lett s kiadták verseit.       
Az 1848-as forradalom és szabadságharc alatt tábori lelkészként részt vett a schwechati csatában, majd Arany János és Vas Gereben lapja, a Nép Barátja munkatársa volt. 1849-ben a Gömör megyei Kelemér papja lett, s megnősült, de két fia is fiatalon meghalt. A szabadságharc leverése után többször zaklatták, A gólyához című verse miatt 1853-ban le is tartóztatták (a vers még 1850-ben jelent meg, T. szignóval). Szabadulása után kiadta Virágregéit, 1854-ben verseinek második kötetét.                                                                   
Népmondái a hagyományokon alapultak, de anyagukat szabadon kezelte. Kortársai körében rendkívül népszerű volt: a kritikusok és az olvasóközönség egyaránt pozitívan fogadta műveit. Megjelenésekor a korszak egyik legelismertebb lapja, az Athenaeum közli a verseit, később pedig már az új korszakot jellemző Életképek, Honderü és Pesti Divatlap. A népies irány képviseletében időben és eleinte közkedveltségében is megelőzte Petőfit. Az olvasók körében kialakuló igazi hírnevét a népmesék feldolgozásain alapuló kötetének (Népregék, népmondák; 1846) köszönheti. A szakmai elismerést pedig a Kisfaludy Társaság különdíjának elnyerése biztosította.    

1851-ben Gömör vármegye egyik legnagyobb és legtehetősebb gyülekezete, Hanva választotta lelkészének, ahonnan semmiféle jobb móddal és nagyobb tisztességgel kecsegtető állással sem tudták elcsábítani. A hagyomány szerint a “hanvai papnak hamvai Hanván fognak elhamvadni”. A papi hivatást választva az irodalom mellett a protestáns egyházi szónoklat terén is jelentősebb tevékenységet folytat. Kiadott gyászbeszédei érdekes, 19. századi történelmi korrajzot adnak. Irodalmi és egyházi munkásságának összefonódásaként jelenik meg az Olajág című kötete. 1855-ben Arany egy hónapot töltött nála családostul, rosszabb időszakaiban az ő levelei tartották benne a lelket. 1858-ban az Akadémia tagja lett, de látása megromlott, sokat betegeskedett. 1868. július 30-án halt meg Hanván (ma Chanava, Szlovákia). Élete végéig a nemzet függetlenségét hirdette, munkásságát halála előtt az Akadémia nagydíjjal jutalmazta.

Forrás: Cultura - Tompa Mihály életútja