“1883-ban Szekszárdon született katolikus értelmiségi családban. A család Babits gyermekkorában apja törvényszéki bírói kinevezései miatt Pécsett és Budapesten is élt. Anyja, Kelemen Auróra nagy műveltségű, versszerető asszony volt. 1893-tól a pécsi cisztercita gimnáziumba járt. 15 éves korában édesapja meghalt, a család ismét Szekszárdra költözött az anyai nagyszülőkhöz. 1901-ben magyar és francia szakon kezdte meg egyetemi tanulmányait a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, a franciát azonban hamarosan latin szakra cserélte. Az egyetemen részt vett Négyesy László professzor híres stílusgyakorlatain. Itt ismerkedett meg például Kosztolányi Dezsővel és Juhász Gyulával. Egyetemi éveiben számos idegen nyelven tanult és fordított, tanulmányt is írt a műfordítás elméletéről. A modern pszichológia is foglalkoztatta. 
Az egyetem elvégzését követő években Baján és Szegeden tanított, 1908-ban a Monarchia peremvidékére, a fogarasi gimnáziumba nevezték ki tanárnak. Itt magányos életet élt, rengeteget olvasott, nyaranta itáliai és franciaországi utazásokat tett. 1911-ben az újpesti főgimnáziumba (a mai Könyves Kálmán Gimnázium elődjébe) került, ekkor a főváros szellemi életébe is bekapcsolódott. A világháborút határozottan ellenezte, békét sürgető verseiért támadásoknak volt kitéve. A Nyugat állandó munkatársa, majd főmunkatársa lett. 1929-től előbb Móricz Zsigmonddal, később Gellért Oszkárral, majd 1939-től egyedül szerkesztette a folyóiratot. 
Babits Mihály korának szinte minden meghatározó irodalmi fórumában vezető, vagy legalábbis jelentős szerepet töltött be. 1918-as megalakulásakor a Vörösmarty Akadémia alelnöke lett, 1925-ös újjáalakulásakor pedig elnökké választották. A Petőfi Társaságnak is tagja volt kizárásáig. 1929-től haláláig a Baumgarten Alapítvány kurátora volt. Halála évében az Akadémia tagjává is kinevezték. 
A kommün alatt egyetemi tanári kinevezést kapott és az írói direktórium tagja lett. Rövidesen visszavonult a közszerepléstől, de „kommün alatti tevékenységéért” meghurcolták, nyugdíjától megfosztották írói társaságokból kizárták. A 20-as évek elején a műfordítás jelentett számára szellemi menedéket. 
1919–20-ban Ady özvegyével, Boncza Bertával folytatott szerelmi viszonyt. Ezt követően titkára, Szabó Lőrinc menyasszonyát kérte feleségül – 1921-ben vette el Tanner Ilonát, aki Kazinczy Ferenc feleségére utalva a Török Sophie írói álnevet használta. 1924-ben Esztergomban vásárolt házat. Ettől kezdve itt töltötték a nyarakat. A ház nevezetessége a híres „autogramfal”, amely a Babits családot meglátogató jeles személyek aláírását őrzi. 1934-től tapasztalta betegsége első jeleit, 1937-től gégerákkal kezelték, egy időre a hangját is elvesztette, a Beszélgető füzetek segítségével folytatott párbeszédet a hozzá látogatókkal.”

Forrás: irodalom11_2018.indd (tankonyvkatalogus.hu) 130.o.