Tavasz

Feszengnek a suhanc akácok,
helyüket örömest odahagynák.
Kis, nedves újszülött levélkék
félve a fényt tapogatják. 
Röpülni akar a bokor,
próbálgatja szárnyát a szélben.
De gyönge még. Hát elkapirgál,
s megül a melegedő fészken. 
Gyalogol az út kőcsizmában,
jegenyefa a vándorbotja,
Hóna alatt gubancos árok,
gizgazból szőtt üres tarisznya. 
A táj szegény még; tücsök tüsszög,
cincog a villanó egérke.
Ezt a telet is átvészeltük.
Hámlik az ég. Nap süt. Megérte.