Őszi harmat után,
Nagy hegyeknek ormán
Fújdogál a hideg szél,
Fújdogál a hideg szél.
Zöld erdő harmatát,
Piros csizmám nyomát
Hóval lepi be a tél,
Hóval lepi be a tél.
Régi üdöm elmúlt,
Most másképen fordult,
Szomorú az én sorsom,
Szomorú az én sorsom;
Messzére bujdosom,
Hazámat itt hagyom,
Isten vezérli dolgom,
Isten vezérli dolgom.
Szerelmes barátim,
Régi jó pajtásim
Tűlem elpártoltanak,
Tűlem elpártoltanak.
Fejenként mindeneknek
Akik esmértenek -
Most megbocsássanak.
Ha kiknek vétettem
Ugyan megszenvedtem!
Igazságom: mindenem,
Igazságom: mindenem!
Keserű énnékem
E világon élnem
Te tudod én Istenem,
Te tudod én Istenem!
Jobb hát a darvakkal
Vagy más madarakkal
Elbújdosnom messzére;
Elbújdosnom messzére.
Hogy irigyim szava,
Ellenségim vasa
Szegény fejem ne érje,
Szegény fejem ne érje.
Mert itten lakásom,
Nincsen maradásom
Az sok irígyeimtűl,
Az sok irígyeimtűl.
Uram! én azt kérem
Útamban vezérem
Légy, s ments meg mindenektűl,
Légy, s ments meg mindenektűl.
Vezérelj messze földre,
Idegen nemzetre,
Hogy lakjam békességben,
Hogy lakjam békességben.
Hosszú bújdosásom
Lészen távozásom
Kietlen messzeségben,
Kietlen messzeségben.
Csillag jár, mely felül
Szél zúg, fölyhő repül -
Arra vészem útamat,
Arra vészem útamat.
Ha minden elmarad,
Isten el nem marad!
Reá bíztam magamat,
Reá bíztam magamat.