Eger vár viadaljáról való ének (részlet)
Harmadik rész
Elvégezvén első nagy ostrom után,
Kilső várba méne Mecskei István,
Pető Gáspár helyére ott béállván,
Mert Pető sebben fekszik az ű ágyán.
Gondolák basák, levelet írának
Utóssó napján az Szent Mihál hónak.
Sári Andrást az bánokhoz bocsáták,
Őket kérik, hogy az várat megadnák.
Igen hamar az várba béereszték,
De az levelet tőle el sem vevék,
Felét véle levélnek megéteték,
Felét véle ottan megégetteték,
Setét tömlöcbe vasazván vetteték.
Az szabadulás után megkérdeték,
Levelekben mi volt, tőle megérték.
Basák között ezt írta az Arszlán bék6:
Hogy az várat az császárnak megadnák,
Jó Losonczi halálát ne gondolnák,
Mert ő maga nagy okot adott annak,
Bátor pusztasága légyen az várnak.
Az várból bátor mindent kivigyenek,
Ő magok es nagy békével mennyenek,
Nagyobb bizonságért zálagul vennék,
Ő maga Arszlán bék fogva tartatnék.
Lám, annak felette bék aszt fogadja:
Az császár hadát onnat kiindíttya
Három mélföldre vissza kiszállíttya,
Az fólött7 őket megajándékozja.
„Látom, értöm jó vitéz voltotokat,
Ne veszessétök benn ti magatokat,
Mert az császár mely várat megszállattat,
Aszt megveszi, mindent ott levágattat.”
Ím, az palotákat meg lőnni kezdék,
Holott szegén egri bírót ellövék,
András deák holtig ott jól forgódék,
Vitézökbe sok ott megsebösödék.
Az ostromoknak utánna történék,
Gyalog hadnagya az Serédi Györgynek
Hegedős István helyébe Kendinek,
Ez sem lőn hív szolgája vég Egörnek.
Terekek8 szünetlen övöltnek vala,
Nagy sokféle nyelven bészólnak vala:
Magyarul, németöl, tótul, olaszul,
Lengyelöl, deákul és vad oláhul.
Ol szép beszéddel övöltik, aszt mongyák:
Császár, basák hitökre aszt fogaggyák,
Egröt az császár kezében ha aggyák,
Őket nagy békével el-kibocsátják.
Kis likacskán István hallgattya vala,
Egynéhány barátival titkon szóla,
Sokat ő melléje már hajtott vala,
Egröt elveszteni akarja vala.
Szólla Hegedős István feleinek:
Dobó Istvántúl ostrompénzt kérnének,
Ha nem adna, várból ők kimennének,
Mert nám9 az terekök10 jót beszéllének.
Azt hamar Dobó, Mecskei megtudák,
Az több hadnagyokat hamar hívaták,
Hegedős Istvánt hívaták, megfogák,
Csöpögeték, erősen megvallaták.
Parancsolának, hogy felakasztanák,
Vár piacán három fát állatának,
Nyelve vallása szerént felakaszták.
Az párttartók fülöket mind lecsapák.
[...]
Terek álnokságát vitézök láták,
Orvosságot arra es gondolának:
Az fák meggyújtására alkotának,
Apró tonnákban sindölfoltot11 rakának.
Azt vitéz jó Gergely deák gondolá,
Az tonnákba aprópuskát12 béraka,
Búzakévéket es sokat hozata,
Kénkővel, szurokkal, faggyúval megontá.
Szalonnaremekeket kihányának,
Közösleg szalmát, kévét kihányának,
Darab hájakat, tonnákat hányának,
Rakás fa közé gyújtva kihányának.
Immár meggyúlt az rakás fa árokba,
Terekek vannak sokan megoltásba,
Aprópuskák kisülének tonnákba,
Terekek ámultak, futnak az sáncba.
Ott azon bástyára pogán terekek
Kétfelől es álgyúkat szegezének,
Egyfelől kőfalban sokat törének,
Hogy másfelől hozzá nem férhetének.
Igen szép álgyút ásással hozának,
Szintén árok szélére azt állaták,
De azzal es semmit nem árthatának,
Mert belől nagy töltése az bástyának.
Serén vala Gergely deák dolgába,
Hordót, kereket ő hamar hozata,
Kerék küllőit deszkákval burítá,
Töltött puskákat beléje alkota.
Talám ily fortélt kevés embör látott,
Gergöly deák mint szörzé ez bölcs dolgot,
Puskákkal, szakállasokkal nagy hordót
Tölte forgácsval, kénkőt, faggyút, szurkot.
Ezt nehezen az bástyára tolyatá,
Felgyújtatá, árokban taszíttatá,
Hordó, kerék fut széllel az árokba,
Az terekök vesznek, futnak az sáncba.
Nám, az puskák, szakállosok ropognak,
Sokan az terekek földre burulnak,
Csudálkoznak, mongyák Isten haragjának,
Csak az ő bölcseségének, hatalmának.
[...]
Negyed és utóssó része
[...]
Szegén Mecskei István felkészüle,
Szép asszonytársához hazaerede,
Várkon13 nevő faluban ő béére,
Útra való segétségöt ott kére.
Nagy vakmerő pórok feltámadának,
Segétségöt utára sem adának,
Sőt fegyverekkel ellene állának,
Egy fejszével őt homlokba találák.
Azomba két dárdával általüték,
Ez nemes vitézt ott hamar megölék,
Mellette kik valának, elkergeték,
Az gyilkosok magokat elenyészték.
Gongya lőn erre jó Gergöly deáknak,
Halálájért jó Mecskei Istvánnak
Nagy siralmat szörze várkoni póroknak,
De gyilkosok kézbe nem akadának.
Halálát kegyelmes király ohítá,
Az jó pispök oly igen száná-báná,
Az nagy hadtúl lám az Isten megtartá,
Mely rossz helyen mint történék halála.
Az testét egy káptalamba14 iktaták,
Az szöpösi15 Szent Mártomba felhozák,
Édös attya ai takaríták,
Asszonfeleségének hírré adák.
Dobó István nemes vitéz hogy hallá,
Ő szerelmes társát igen ohajtá,
Véle egyessége eszébe juta,
Együtt véle tisztességgel szolgálta.
Nagy sok jó adassék memből Dobónak,
Lelke mennyországba Mecskei Istvánnak,
Az új tisztben vitéz Gergely deáknak,
Jó Pető Gáspárnak, Zoltai Istvánnak,
Az Figedi Jánosnak, hadnagyoknak,
Az főuraimnak és katonáknak,
Gyalog hadnagyoknak, jó drabantoknak16,
Sok jó adassék kicsinnek és nagynak.
Kik hívön szolgálátok Egör várba,
Kevélségbe és felfúalkodásba
Ne essetök, légyetök hallgatásba,
Az Úristennek nagy hálaadásba.
Szálláskoron ki nagy sok viadalba
Titöket megtarta jó szerencsába17,
Ne légyetök ti hálaadatlanságba,
Kiért végre jussatok mennyországba.
Erre gondot vitézök nem viseltök,
Ő jóvoltát ti ha elfeleditök,
Igéjét, beszédét ha nem veszitök,
Visszahallván külömben ti értitök.
Régen ó tervénben sok fejedelmek,
Csak mi időnkben es sok jelös népek
Saul18 móggyára sokan elveszének,
Hogy az egy Úristentől nem féltenek.
Noha kegyetlenséggel cseleköttök,
Szükségtökben hozzá se ivölcsetök,
Mert talám ő nem lészön segétségtök,
Az sokáért memből kirekesztettök.
Isten lássa javával királyunkat,
Ferdinánd királnak19 kegyelmes voltát,
Oltalmazhassa nagy bölcsen országát,
Békében tarthassa alatta valókat.
Isten éltesse király udvarában
Oláh Miklós20 érsököt jó szándékban,
Sok szegén magyarnak táplálásában,
Őfelségénél minden jó szavában.
Jó válasszal hamar elmehessenek,
Mert sokan megfogyatkoznak, éhöznek,
Asszúkórsága21 lészön erszényöknek,
Feneketlen zsákja vagyon Újbécsnek.
Ezt ki szörzé nagy betegös voltába
Kéncsös Kassába egy föstös szobába,
Tinódinak híják mind ez országba,
Ezörötszáz és az ötvenháromba.
Egör jó szerencséjén víg voltába
Vígan iszik szikszai jó borába,
Mert ha terek csúsz22 vala Egör várba,
Víztől nád teröm vala ő orrába23.
FINIS