"Zrínyi Miklós (1620–1664) 1620-ban született a  muraközi Csáktornyán – dalmát eredetű nemesi családban. Az  1566-os szigetvári hős, Zrínyi Miklós dédunokája. Apja a  Habsburg-párti főnemes, Zrínyi György volt, akinek korai halála után a Zrínyi testvérek, Miklós és Péter nevelését a király által kijelölt gyámi tanács irányította Pázmány Péter részvételével. A  grazi jezsuita kollégiumban, a  bécsi és a  nagyszombati egyetemen tanult, majd hosszabb ideig tartózkodott Itáliában. Kiemelkedő műveltségre tett szert, a horvát és a magyar nyelven kívül latinul, olaszul, németül és törökül is beszélt. 1637-től Csáktornyán élt, ahol birtokain gyümölcsöző gazdaságokat hozott létre. Állandó harcban állt a  törökökkel. Legfőbb célja a  törökök teljes kiűzése és a  nemzeti összefogás megteremtése volt.

A hadvezér és a költő Zrínyi hamar felismerte, hogy a  törökök elleni harc felvétele jelentheti a hódoltság megszüntetését. A harmincéves háborúban és az  I. Rákóczi György elleni hadjáratban való részvétele megerősítette azon elképzelésében is, hogy céljai elérése érdekében részben függetlenítenie kell magát a  Habsburgok kezdeményezéseitől. 1647-ben a déli végek főparancsnoka, horvát bán lett. A  Délvidék megerősítésével foglalkozott, s felépítette az Új-Zrínyivárat. A  törökök elleni hadjáratra készülve számos hadtudományi munkát írt. Ilyen a Tábori kis tracta (1646) című értekezése, amely a  korszerű hadviseléssel foglalkozik. Vitéz hadnagy (1650–1653) című munkájában az ideális hadvezérről elmélkedik. 1647–1648 telére készült el fő műve, a Szigeti veszedelem című eposz, amely lírai munkáival együtt 1651-ben Bécsben jelent meg az Adriai tengernek Syrenaia című gyűjteményes kötetben. 1655-ben céljai elérése érdekében nádorrá akarta választatni magát, de terve a  bécsi udvar ellenállása miatt nem sikerült. 1656–1657 telén írta meg Mátyás király életéről való elmélkedések című munkáját, melyben a kor magyarsága elé a tökéletes, független nemzeti uralkodó arcélét kívánta tárni. 1663-ban a törökök Bécs elleni támadásakor I. Lipót a magyarországi hadak főparancsnokává nevezte ki, ám a veszély elmúltával leváltották. 1664 elején a téli hadjárat során felégette a török utánpótlás szempontjából fontos eszéki hidat. A bécsi udvar 1664 augusztusában a magyarok számára előnytelen békét kötött (vasvári béke), és a már visszafoglalt területeket átengedte a törököknek. Zrínyi a  független nemzeti királyság megteremtése érdekében szervezkedni kezdett az  udvar politikája ellen. 1664-ben Csáktornya mellett egy vadászat során halálos baleset érte.

Halálával a kor függetlenedési politikájának legnagyobb alakja lett oda. Benne a  magyar nemzet ügye legfőbb történelmi reményét vesztette el.

A Szigeti veszedelem – a magyar barokk eposz Zrínyi Miklós 1645 körül kezdett a  Szigeti veszedelem (a nyomtatott kiadásban szereplő cím szerint: Obsidio Szigetiana) című keresztény eposz megírásába. Az eposz egyrészt önmagában megálló, önérvényű költői teljesítmény, másrészt jól illeszkedik Zrínyinek a török kiűzésére buzdító munkái közé. A mű, amelynek legnagyobb részével 1646–1647 telén készült el, az 1566-os szigetvári ostrom történetét dolgozza fel. Főhőse a költő dédapja, Zrínyi Miklós, aki hősiesen, de sikertelenül próbálta megvédeni a  török ellenében a  szigeti várat. A  Szigeti veszedelem előképei antik, reneszánsz és barokk művek: Vergilius Aeneise, Ariosto Az  eszeveszett Orlandója és legfőképpen Torquato Tasso A  megszabadított Jeruzsálem című eposza. Az irodalmi előzmények mellett a török korról szóló történetírók munkáit is használta Zrínyi. Jól ismerte a Szigetvárról szóló magyar, horvát, olasz és török elbeszéléseket, és mint a várvédő leszármazottja, nyilván a  családi emlékezet „szóbeli történelmében” is benne élt. A szerző az eposz olvasónak írt előszavában megnevezte műve keletkezésének célját, forrásait és arról is beszámolt, hogy a hősköltemény zárlatában nem követte a történelmi hitelességet, hiszen Szulejmán halálát Zrínyi, a dédapa kezének tulajdonította.

Forrás: Irodalom tankönyv - 10. osztály, 54. o.