"Tarbay Ede Rezső (Budapest, 1932. március 11. – Budapest, 2019. november 9.) József Attila-díjas (1993) magyar dramaturg, író, költő, műfordító (angol, német, francia, török, orosz, norvég, spanyol, horvát, szerb, lengyel), filmkritikus, főiskolai tanár.

Származása, családja

Édesapja Tarbay József (1881-1940), református vallású, mozdonyvezető, lakatos, született Mezőkövesden - a Tarbay család több generációs lakhelyén - majd Erdélyben, Tövisen (Teiuș) élt. Először mozdonyvezetőként dolgozott, majd egy baleset után később már csak a fűtőházban. Édesanyja Semsch Jozefa (1889-1961), varrónő, katolikus vallású, született Erdélyben, Gyulafehérváron (Alba Iulia), korábban kikeresztelkedett morvaországi zsidó származású családban. A Tarbay család 1920-as trianoni békeszerződés után áttelepült Magyarországra, mivel Tarbay József vasutasként, nem volt hajlandó megszegni korábban IV. Károlynak tett esküjét és felesküdni I. Ferdinánd román királyra.

Tarbay Ede 1932. március 11-én született Budapesten Zuglóban, édesapja második házasságából, késői gyermekként. Saját beszámolója szerint nővérei Tarbay Margit Borbála és Tarbay Jolán fontos szerepet játszottak neveltetésében. Gyermekkori lakhelye 1944-ig Rákospalota és Pestújhely határa volt. A Miskolci utcai általános iskola után, tanulmányait a Kemény Zsigmond Gimnáziumban végezte.

Tarbay Ede még az egyetemi évek alatt megnősült 1956 szilveszterén. Első felesége Katona Piroska (1933-1972), jelmeztervező, akitől két lánya (Tarbay Anna Mária, Tarbay Júlia) született. A család 1958-ig, első lányuk születéséig Miskolcon élt, majd felköltözött Budapestre. Megözvegyülése után újraházasodott. Adoptálta második felesége, Szalai Anna gyermekét (Lendler Ervin) és egy fia született tőle: Tarbay Dávid, díjazott (President's Prize for Young Writers 2005, Prime Minister's Prize 2016) izraeli-magyar író, műfordító, zeneszerző és kritikus.
Vallása, világnézete és annak hatása munkásságára

Tarbay Ede római katolikus vallása mélyen átszőtte a felnőttnek szóló irodalmi munkásságát. Emiatt szocializmus alatt, munkáiból csak gyermekversei és gyermekirodalmi művei váltak ismertté. A korábban a Kádár rendszer által szándékosan háttérbe szorított, felnőtt közönségnek szóló költeményeit és munkáit döntő részt a rendszerváltás után publikálta.

A felnőtt közönségnek szóló munkáinak háttérbe szorításához saját beszámolója alapján egy Szegeden bemutatott dráma is hozzájárult: "- 1966-ban kerültem a bábszínházba. A főiskola vezetésének bölcs álláspontja az volt, hogy bármilyen területre megyek is, előtte élő színházban kell töltenem a gyakorlóévemet. Az enyém a Rajk-per idején játszódott, s arról szólt, hogy a zsarnokság kialakulásához nemcsak zsarnokokra, hanem alattvalókra is szükség van. öt év múlva mutatták be Szegeden, s furcsa fordulópontot jelentett az életemben: attól kezdve felnőtteknek nem publikálhattam.

Életpályája

Egyik beszámolója szerint legelső versét korán, 10 évesen írta: "Ha nem is kisgyermekkoromban, de elég fiatalon írtam az első versemet. Pestújhelyen a háziúr leánya, Janka szótlan, befelé forduló leány volt, és néha megengedte, hogy leüljek a padjára. Ott született meg első költeményem, egy magányvers. Később gimnazistaként már sokat írtam, egy barátommal olvastattam el ezeket a verseket, ő is írt, én is írtam, és egy-egy rumos sör mellett együtt váltottuk meg a világot." Középiskolai tanulmányait a Kemény Zsigmond Gimnáziumban végezte. Korai "műve", egy háromfelvonásos dráma Raimondo Montecuccoli és Zrínyi Miklós képzeletbeli találkozójáról is ekkora tehető, melyet magyar tanárának Dallos Györgynek adott be házi dolgozatként. Tarbay Ede Dallos György hatására fordult a dramaturg pálya felé.

1951–1952 között az ELTE BTK könyvtár szakán tanult. 1952–1957 között a Színház- és Filmművészeti Egyetem dramaturg szakára járt; melyre már korábban is felvették volna. Édesanyja viszont mérnöki, majd tanári pályára szánta így elrejtette a behívót, így Tarbay Ede nem tudott elmenni a második felvételi körre, s még az előző évben megkezdeni tanulmányait. Dramaturg szakon osztályfőnöke Mészöly Dezső volt, diplomamunkáját Gyárfás Miklósnál írta. Osztálytársa volt Csurka István és Moldova György is. Első novellái, gyermekversei, műfordításai már főiskolai tanulmányai alatt megjelentek. Ebben tekintetben fordulópontnak számít az 1954-es év, ekkor jelent meg Pásztor című verse a Csillag folyóiratban, Ebédszünet című novellája pedig a Magyar Nemzeten, s egy gyermekverse pedig a Nők Lapjában. 1957–1958 között a Miskolci Nemzeti Színház dramaturgja volt. 1958–1959 között műfordítóként dolgozott. 1959–1965 között a Magyar Televízió ifjúsági osztályán dolgozott szerkesztőként. 1965–1974 között, valamint 1979–1992 között az Állami Bábszínház, 1974–1975 között pedig a Budapesti Gyermekszínház dramaturgja volt. 1975–1979 között szabadfoglalkozású író. 1976 júniusa kulcsfontosságú dátuma Tarbay Ede életművének. Többszöri elutasítás után, a Világosság folyóirat szerkesztőségének tanácsára a Vigiliához vitte Ingmar Bergman Rítus (Riten) c. filmjének kritikáját. Rónay György rövid levele ("Kedves Barátom, a tanulmány kitűnő, örömmel hozzuk hamarosan. Őszinte üdvözlettel: Rónay György". 1976. VI.14) és néhány személyes találkozó után, írásai, kritikái és tanulmányai rendszeresen jelentek meg a Vigilia számaiban.

Tarbay Ede 60 évesen vonult nyugdíjba, de munkássága ezzel közel sem ért véget, ugyanis innentől számíthatjuk főiskolai tanári pályáját, mely 1993 és 2002 közé tehető. Ekkor óraadó tanárként gyermekirodalmat oktatott a Zsámbéki Tanítóképző Főiskolán. A zsámbéki évek termése a Gyermekirodalomra vezérlő kalauz. A gyermek- és ifjúsági irodalom történetének iránytűje, mely a 90-es évek egyik meghatározó, irodalmi igényességgel összeállított módszertani munkája. Tanítási módszeréről egy vele készített interjúban az alábbiakat mondta: "Zsámbékon próbáljuk az etikai mércét felemelni. Én arra törekszem a gyermekirodalomnál, hogy a hallgatók figyelmét olyan alkotásokra hívjam fel, melyekben az író valamilyen etikai problémát boncolgat, nagyon emberi módon fogalmazódik meg valami. Az óvónőktől inkább azt várják el, hogy fejből mondjon mesét. Én azt mondom, hogy a nagycsoportos gyerekeknél vállalni kell a könyvből való felolvasást is. A gyerekben így tudatosul, hogy a könyv és a mese összetartozik, a könyvből jön a mese". Így késztetése lesz arra, hogy az iskolában megtanuljon olvasni. - A tanítók képzésénél sokszor olvasok fel részleteket egy-egy könyvből, hogy kedvet csináljak azok további olvasására. Indirekt módon ezzel arra akarom őket rászoktatni, hogy majd az iskolában merjenek mindig az adott korosztály előtt járni, legyen alapkönyvtáruk otthon. Annak idején az elsős gyerekeknek ők is bátran olvassanak fel részleteket pl. A Pál utcai fiúk-ból, mert az élmény megmarad és visszaköszön majd IV-V.-es korukban, mikor kötelező olvasmány lesz."

Forrás: Wikipedia