"Radnóti Miklós (1909–1944) Glatter Miklós néven Budapesten született zsidó kereskedőcsaládban. Anyját és ikertestvérét születésekor, apját tizenkét évesen veszítette el. 1930–34-ig Szegeden tanult magyar–francia szakon, tanári diplomát szerzett. Zsidó származásúként nem járhatott Pesten egyetemre, diplomájának megfelelő állást sem tölthetett be. A Pogány köszöntő (1930), az Újmódi pásztorok éneke (1931) és a Lábadozó szél (1933) köteteit avantgárd formai megoldások jellemzik: a hagyományos versritmus és rímrendszer nélküli szabadversekben gyakori az enjambement és a hosszú versmondat. Expresszionista képeiben fojtott feszültséget, félelmet és ezekkel dacoló energikus életigenlést jelenített meg. Az újklasszicizmus hatásaként azonban több költeménye antikizáló, bukolikus életkép.

Diplomaszerzése után feleségül vette kamaszkori szerelmét, Gyarmati Fannit, aki harmonikus otthont teremtett számára, bírálataival pedig ösztönözte költői munkásságát. Az Újhold (1935) című kötetétől kezdve egyre inkább az újklasszicizmus felé fordult, klasszicizálódása a Járkálj csak, halálraítélt! (1936), a Meredek út (1938) és a Tajtékos ég (1946) kötetekben bontakozott ki. A háborút megelőző, egyre fenyegetőbb években Radnóti fokozatosan eltávolodott az avantgárdtól, és az európai műveltség gyökereihez, a Bibliához és az antikvitáshoz fordult. A szabadverseket szabályosabb versformák váltották fel; kései műveit erős formafegyelem, kötött strófaszerkezet és időmértékes verselés jellemezte. Versnyelve közérthetőbbé vált. A vészkorszak rettenetét azonban továbbra is expresszionista képekben fejezte ki.

Fordítói munkássága is jelentős volt, többek között Vogelweide, Cervantes, La Fontaine és Apollinaire műveit ültette át magyarra. A Pásztori magyar Vergilius (1938) című kiadás számára fordította le a római költő IX. eklogáját. A háború alatt többször behívták munkaszolgálatra, 1944 májusában a szerbiai Bor város melletti Lager Heidenauba. Az embertelen körülmények között is folytatta az alkotást: a bori noteszként számon tartott füzetbe írta lágerverseit. Szeptemberben a munkaszolgálatosokat a menekülő nácik Németország felé hajtották, ekkor írt versei emberi-alkotói erőfeszítésének heroikus emlékei. A legyengült, járásképtelen foglyokat a katonák út közben kivégezték. Utolsó versét október 31-én írta, a Győr melletti Abdánál tarkólövéssel ölték meg. 1946 nyarán azonosították maradványait, zsebében megtalálták a bori noteszt és ismeretlen utolsó verseit. A notesz fennmaradása szimbolikus: az életút és az életmű, a költő és a költészet halálig tartó példátlan egységének a jele. Gyarmati Fanni méltóképpen gondozta férje hagyatékát. 2014-ben bekövetkezett halála után jelent meg naplója, mely – Radnóti naplójához hasonlóan – közös életüknek, a költő munkásságának részletes dokumentuma.

Forrás: Irodalom tankönyv - 12. osztály, 68. o.