"Tragikus gyermekkor

József Attila (1905–1937) április 11-én született Budapesten József Áron szappanfőző és Pőcze Borbála gyermekeként, nővérei, Jolán és Etel után. Születésnapja 1964 óta a magyar költészet napja. Miután apja 1908-ban elhagyta őket, mosónőként dolgozó anyja nem tudta eltartani családját, így két kisebb gyermekét az Országos Gyermekvédő Liga gondjaira bízta. Öcsödön egy parasztgazdánál helyezték el őket. 1912-től újra együtt élt a család – a legmélyebb külvárosi proletár nyomorban. 1917-ben átmenetileg Monorra kerültek menhelyre. Az agyonhajszolt „Mama” méhrákban megbetegedett, 1919-ben elhunyt. A családon az idősebb nővér, Jolán házasságai segítettek: második férje, Makai Ödön ügyvéd 1920-ban örökbe fogadta Etelt és Attilát, akit beíratott a nyergesújfalui szalézi középiskolába, majd a makói gimnáziumba.

Költői kibontakozás

József Attila pályájának első szakasza Makóhoz és Szegedhez kötődik. Első kötete, a Szépség koldusa 1922-ben jelent meg. A könyvhöz Juhász Gyula írt előszót, aki a Nyugat több szerzőjének is bemutatta a költőt. 1924-ben a szegedi egyetem magyar–francia szakos hallgatója lett, és kiadta Nem én kiáltok című verseskötetét. A következő évben publikált Tiszta szívvel című költeménye nevét országosan ismertté tette. A vers miatt a szegedi egyetem dékánja behívatta a költőt, és – felháborodását hivatalos állásfoglalásként feltüntetve – eltanácsolta őt a tanári pályáról. Ennek is köszönhető, hogy ősszel Bécsben folytatta egyetemi tanulmányait. Megismerkedett a magyar emigráció jelentős alakjaival, Kassák Lajossal, Lukács Györggyel, Hatvany Lajossal és Ignotus Pállal. 1926-ban Párizsban a Sorbonne hallgatója lett. Nagy hatást tett rá François Villon költészete, és közel került a kommunista mozgalomhoz. 1927-ben visszatért Pestre. Ebben az időszakban kötött ismeretséget több nemzedéktársával, például Illyés Gyulával. 1928-ban beleszeretett a jómódú és nagyon művelt Vágó Mártába, több híres versének ihletőjébe. Már a házasság is szóba került közöttük, mikor szülei Mártát Londonba küldték tanulmányútra. Kezdeti intenzív levelezésük 1929-re megszakadt, ami után József Attila idegösszeomlást kapott és szanatóriumba került. 1929 elején adta ki a Nincsen apám, se anyám című kötetét. A Nyugatban leereszkedő kritika jelent meg verseiről, amire válaszként 1930-ban bántó pamfletet írt Babits ellen – ennek következtében évekig nem jelent meg írása a folyóiratban.

Útkeresés és válság a harmincas években

1930-ban aktív tagja lett az illegális kommunista pártnak, ekkor ismerkedett meg a mozgalomban tevékenykedő Szántó Judittal. 1928–1933 között kis megszakítással a Bartha Miklós Társaság tagja: a népi gondolat szellemében született a Fábián Dániellel közösen írt Ki a faluba! című röpirata. 1931-es kommunista eszmeiségű Döntsd a tőkét, ne siránkozz! című kötetét elkobozták, őt magát felfüggesztett fogházra ítélték. A könyv megjelenését követő időszakban távolabb került a marxista eszméktől, gondolkodásmódjára egyre nagyobb hatással volt a pszichológia emberképe, amiben az is közrejátszott, hogy 1931 óta folyamatos pszichoanalitikus kezelés alatt állt. 1932-es Külvárosi éj című kötete miatt a következő évben véglegesen eltávolodott a kommunista párttól. 1933-tól újra publikált a Nyugatban, Baumgarten-kisdíjban is részesült. 1934-ben jelent meg válogatott és új verseinek gyűjteménye, a Medvetánc. 1936-ban Szép Szó címmel Ignotus Pállal közösen folyóiratot alapított, amely szellemi otthonául szolgált. Költői sikerei ellenére egyre mélyebb lelki és érzelmi válságba került. A kommunista mozgalomtól való eltávolodását is nehezen élte meg.
Szántó Judittal való kapcsolata – részben az Óda című költemény miatt, amelyet egy futó szerelem ihletett – ellehetetlenült, második pszichoanalitikusa, Gyömrői Edit iránti szerelme pedig fájdalmasan viszonzatlan maradt.
Februárban ismerkedett meg utolsó szerelmével, Kozmutza Flórával. Novemberben nővéreivel Balatonszárszóra ment pihenni, ahol december harmadikán halálra gázolta egy vasúti szerelvény. Feltételezhetően öngyilkosságot követett el."

Forrás: Irodalom tankönyv - 12. o.