"Ifjúkora 

Balassi Bálint (1554–1594, nevét Balassának és Balassinak is írta) nemesi család sarjaként látta meg a  napvilágot a  felividéki Zólyom várában. Apja Balassi János, maga is költő, anyja Sulyok Anna. Balassa János nagy hangsúlyt fektetett fi a neveltetésére, így nevelőjének a  korszak egyik kiemelkedő személyiségét, a protestáns prédikátort és költőt, Bornemisza Pétert (1535–1584) fogadta fel. Később Nürnbergben is tanult, sőt feltehetőleg Itáliában, Padovában is megfordult. A  hét nyelven beszélő, tudós és művelt költő poeta doctus volt. Amikor apját és annak sógorát, Dobó Istvánt Habsburgellenes összeesküvéssel vádolták meg és elfogták, a család Lengyelországba menekült. Balassi Bálint itt fordította le németből a Beteg lelkeknek való füves kertecske című vallásos elmélkedést. Az 1572-ben kinyomtatott kötet, amelyet szüleinek ajánlott, segítséget nyújt olvasójának élete nehézségeinek elviselésében. Még ugyanezen évben Balassa János királyi kegyelemben részesült, tehát családjával együtt visszatérhetett felvidéki otthonába. Apja 1575-ben fiát, Bálintot Báthory István erdélyi fejedelem ellen küldte harcolni a Habsburgok oldalán, Balassi megsebesült és fogságba esett. De a fejedelem a fogságból maga mellé vette, előbb erdélyi fejedelmi, majd – amikor 1576-ban a lengyelek királyukká választották – lengyel királyi udvarába.

A felnőtt Balassi
 Az  udvari élet kiegyensúlyozott időszaka apja halálával szűnt meg: Balassi huszonhárom évesen megörökölte a család bonyolult anyagi és peres ügyeit, amelyekből élete végéig sem tudott kikeveredni. 1578- ban ismerkedett meg élete múzsájával, Ungnád Kristóf feleségével, Losonczy Annával. A közel hat évig tartó szerelem a  költőnek csak az első, rövid időszakban hozott boldogságot, mégis kijelenthető, hogy Balassi ennek a  tapasztalatnak a  birtokában vált igazán nagy költővé. Szerelméhez írt, 1578-tól keletkezett udvarló költeményeiben, az Anna-versekben múzsáját még Annának nevezte, az 1588-as újbóli találkozás ihlette költeményeiben viszont már – reneszánsz költői gyakorlatra – a  Júlia névvel illette. A költő 1579-től Egerben volt hadnagy, majd anyagi nehézségeit rendezendő, 1584-ben érdekházasságot kötött első unokatestvérével, Dobó Krisztinával, az egri várkapitány, Dobó István lányával. A házasságot végül érvénytelenítették. Sárospatak vára kapcsán, amelyet ő a  hozomány részének tekintett és bevett, összekülönbözött a Dobó családdal. Sógora, Dobó Ferenc ráadásul felségsértési perbe is fogta mint várfoglalót. Sőt a túl közeli rokonság miatt maga a házasság is törvénybe ütközött. 1586-ban már azzal is vádolták, hogy feleségével együtt muzulmán hitre tért és fiát Musztafának keresztelte. Erre a vádra azt a csattanós választ adta, hogy 1587-ben feleségével együtt katolizált. De ez sem mentette meg házasságát: felesége elhagyta. Hosszú pereskedése és válása után birtokai legnagyobb részét elveszítette. Katonának állt: Egerben és Érsekújvárott szolgált hadnagyi rangban. Amikor szerelme, Losonczy Anna, a  Júlia-versek ihletője 1588-ban megözvegyült, sikertelenül próbálta feleségül kérni. Bánatában Lengyelországba költözött, ahol vendéglátójának, báró Wesselényi Ferencnek feleségével, Szárkándi Annával esett szerelembe. Ekkor keletkezett Célia-verseinek ihletője azonban valószínűleg mégsem ez az asszony lehetett: máig nem tudható biztosan, kire utal a  Célia név. Balassi ezt követően határozta el, hogy ezután csak Mars és Pallasz katonája lesz, azaz a hadakozásnak és a bölcselkedésnek szenteli életét. Szerelmi költészete ezután is folytatódott, de a korábbinál visszavonultabb, tudós életet élt. 1593-ban bekapcsolódott a tizenöt éves háborúba, Esztergom alatt sebesült meg, 1594. május 30-án érte a halál. Sírja Hibbe templomában található a mai Szlovákia területén.

Forrás: OH_MIR10TA.indb (tankonyvkatalogus.hu) 20.o."